Az Oltáriszentség – Isten ajándéka
2021. február 11.A jövőre tervezett Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés jegyében új katekézis-sorozatot kezdünk, amely az Eucharisztiára irányítja figyelmünket. Számunkra, keresztények számára alapvető fontosságú, hogy jól megértsük a szentmise értékét és jelentését, hogy mind teljesebben megélhessük kapcsolatunkat Istennel. Nem felejthetjük el, milyen sok keresztény volt az egész világon az Egyház történelme során, akik a halálig is kitartottak, csakhogy ünnepelni tudják a szentmisét, és milyen sokan vannak még ma is, akik életüket kockáztatják azért, hogy részt vehessenek a vasárnapi misén. Bizonyára sokaknak ismert a történet… 304-ben, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején egy észak-afrikai keresztény csoportot rajtakaptak, hogy misét mutat be egy házban, és börtönbe zárták. Amikor a római helytartó kihallgatta őket, megkérdezte, miért csinálták a világi hatóság tilalma ellenére, ők azt válaszolták: „Sine dominico non possumus!” „Vasárnap nélkül nem élhetünk”. Ezzel azt akarták mondani: ha nem ünnepelhetjük az Eucharisztiát, akkor nem tudnánk élni, akkor keresztény életünk elhalna. Jézus ugyanis azt mondta tanítványainak: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,53-54). Azokat az észak-afrikai keresztényeket megölték, mert szentmisén vettek részt. Arról tettek tanúságot, hogy le lehet mondani a földi életről az Oltáriszentségért, mert az ad nekünk örök életet, az tesz részesévé minket Krisztus halálon aratott győzelmének. Az ő tanúságtételük választ vár arra a kérdésre, mit jelent számunkra részt venni a szentmiseáldozaton, mit jelent az Úr asztalához járulni. A szent Eucharisztia legmélyebb értelme a hálaadás – maga az eucharisztia szó „hálaadást” jelent ... hálaadás az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek, aki bevon és átalakít minket az ő szeretetközösségében. Ezekben a katekézisekben szeretnénk választ adni az Oltáriszentséggel és a misével kapcsolatos néhány fontos kérdésre, hogy újra felfedezzük értelmét, jobban tudjuk értékelni azt, hogy ez a templom, ahol a Legszentebbet ünnepeljük, magának a városnak a szíve. Az elmúlt hónapokban – a turistaszezon folyamán – nagyon megdöbbentett, hogy idegenek, turisták, milyen nagy lelkesedéssel és hittel vettek részt a vasárnapi szentmisén, egy számukra idegen világban. Itt pedig oly sok helyi lakos – köztük katolikus – teljes közömbösséggel tekint a templomra és a szentmise értékére. Pedig a templom elsősorban az övék, nem az idegeneké. Kedves testvéreim, szólnunk kell az Eucharisztiáról. Gazdagodni akarunk és másokat is gazdagítani, hogy mások is megértsék a szentmisét és visszatérjenek ... fölfedezzék benne életüket. Vagy így is mondhatjuk: felfedezzék, hogyan ragyog át a hit e misztériumán keresztül Isten szeretete. A plébánia-közösségünkben induló katekézis-sorozatnak is ez a célja: növekedni annak a nagy ajándéknak a megismerésében, amelyet Isten az Eucharisztiában nekünk adott. Az Eucharisztia egy csodálatos esemény - mondja Ferenc pápa - amelyben Jézus Krisztus, a mi életünkben jelenvalóvá teszi magát. A szentmisén való részvétel azt jelenti, hogy újra átéljük az Úr kínszenvedését és megváltó halálát. Az Úr jelenvalóvá teszi magát az oltáron, hogy odaadja magát az Atyának a világ üdvösségéért. Az Úr ott van velünk, jelen van! Sokszor előfordul, hogy nem figyelünk oda, miközben a pap misézik, és elfelejtjük, hogy mi ott vagyunk az Úr közelében. Sajnos az évek múltával azt tapasztaltam, hogy az emberek egyre elcsigázottabbak. És azt is észre kell vennünk, hogy az emberek ingerküszöbe nagyon a világhoz mért. Elvilágiasodtunk! A világias és materialista, a pénzre és a vagyonra fókuszáló lelkület nem tud mit kezdeni a szentmisével – a lét lelki dimenziójával. Ezért is mondják azt, hogy a szentmise unalmas. De mi Jézusért teszünk mindent. Az egész liturgia mint az emberek Isten-szolgálata Jézusért van… Ha létezik a szolgálat, akkor elsősorban Istent és országát kell szolgálnunk. Ezért hordozzuk keresztjeinket is. S a keresztvetés a szentmise elején is erre utal: Jézus, az örök Isten értünk szeretetből kereszthalált halt, s ebbe a titkába bennünket is bele akar vonni. Épp ezért vetünk keresztet minden imádság kezdetén, így a szentmise kezdetén is. Mindent a szenvedő és meghaló, nekünk reményt ajándékozó Jézus Urunkkal kezdünk. Ezért kell tisztelettel keresztet vetnünk. És meg kell tanítani a gyermekeket is, hogy szépen vessenek keresztet. Így kezdjük a misét, így kezdjük az életet, így kezdjük a napot. S a nap folyamán találkozni szeretnénk Jézussal: látni őt, megérinteni őt, hogy felismerhessük. A szentségek ennek az emberi szükségletnek felelnek meg. Isten érzékelhető és kézzelfogható módon kíván köztünk lenni, leginkább a szentmise és az Oltáriszentség titkában. A szentségek – és különösen az Eucharisztia ünneplése – Isten szeretetének jelei, kiváltságos utak a vele való találkozáshoz. Az előttünk álló katekézis-sorozatban – amely reményünk szerint egy egész esztendőt ölel majd át – szeretnénk együtt újra felfedezni azt a szépséget, amely ott rejtőzik az Eucharisztia ünneplésében, és amely, miután feltárult, mindnyájunk életének teljes értelmet ad.
| Vissza a katekézisekhez | Következő |