Húsvétvasárnap - homília
2024. márcus 31.Kedves ünneplő közösség!
Az egyházi év legnagyobb ünnepén befogadjuk a Szentírás üzenetét, amely húsvétunk egzisztenciális alapja. A Jézus feltámadásával kapcsolatos szentírási beszámolók hitelesen, történelmi precizitással közlik az eseményt érintő körülményeket. A látszólagos különbözőségek – a húsvéti beszámolók az egyes evangélisták részéről – nem ellentétek: a húsvéttal kapcsolatos történések szálai összefonódnak és a hitben egységet alkotnak. Az imént hallott evangélium visszatükrözi azt a mélységes bizalmat az Üdvözítő iránt – ami az Egyház bizalma – miszerint, történelmi alakjában már nem látjuk ugyan az Úr Jézust, mégis hiszünk benne. Úgy amint a szeretett tanítvány az üres sír láttán hitt Jézusban, bár ez a kép a feltámadás tényét még nem bizonyítja. A szeretett tanítvány hitt annak ellenére, hogy még nem látta az élő Jézust. Amikor betekintett a sírba, már a lepleket látva bizonyos volt számára, hogy Jézus él. Mi sem látjuk a történelmi Jézust, de hiszünk Isten mindent meghaladó hatalmában és szeretetében. Számunkra a hit megalapozottabb, mint az apostolok számára az üres sír ténye. Mi ugyanis már az ő későbbi találkozásaikra alapozzuk hitünket a feltámadott Úrral. Az apostolok mellett még jó néhány ember látja őt feltámadott mivoltában, s így tapasztalják meg Isten közelségének legsajátosabb, legfelemelőbb élményét. Azontúl Jézus számukra a minden. Halála és feltámadása értelmet és reményt ad életüknek, hiszen Jézus megígérte, hogy megdicsőíti az embert: „én vagyok a feltámadás és az élet”.
A találkozás a feltámadott Úr Jézussal teljesen megváltoztatja életüket. Olyan megmagyarázhatatlan lelki változás alakul ki bennük néhány nap leforgása alatt, amit emberi szempontból semmiféle igyekezet sem tud előidézni, főleg nem azon lelki trauma után, amit Jézus kereszthalála okozott bennük. Csak két személy találkozása lehet annyira felemelő: a tanítványok találkozása az élő Jézussal, aki azontúl életük fénysugara és reményük forrása lesz. Egyedül a feltámadt Jézussal történő találkozás révén képesek újra áttekinteni és átértékelni mindazt, amit átéltek ővele. A Szentlélek kiáradása révén pedig erőt kaptak ahhoz, hogy a tömeg elé állva bátran hirdessék: Isten a Názáreti Jézust saját halálában és feltámadásában megdicsőítette és megszerezte számunkra bűneink bocsánatát. Találkozásuk az élő Jézussal és a Szentlélek befogadása adta meg nekik ugyanakkor azt a lelki képességet, hogy életüket adják azért a Krisztusért, akiben felismerték, hogy ő Isten.
Az apostoli kor hagyományában íródott bibliai tanúságtétel évről-évre megerősít bennünket is, hogy keresztény öntudatunkat és önátadásunkat Istennek Jézus halálának és feltámadásának fényében éljük meg. Jézus húsvétjának az egész emberi létezést meghatározó ereje van. Az Ünnep csak általa nyeri el teljes értelmét: a húsvét nem szólhat másról, csak Jézusról. Ha valakinek másról szól, nem értette meg a lényeget. Mi meg szeretnénk érteni, mert a húsvét az Úr Jézus mellett rólunk is szól: az emberről – hivatásáról, szeretetéről, jövőjéről – mindarról, ami életének legfontosabb tartalma.
Jézus húsvéti eseménye – annak belső egysége és ereje – elgondolkodtat… Ha a kereszténységnek saját kétezer éves történelmében volt bátorsága egy emberre építeni úgy, hogy az utána következő századokban ezrek voltak képesek meghalni valakiért, aki Isten Fiának bizonyult, akkor belső ereje ténylegesen átölelheti és betöltheti a világot és személyes életünket. Ha a föld sójaként, a világ világosságaként és a mindent átkelesztő kovászként tekintünk önmagunkra, akkor ez a kis közösség is elegendő ahhoz, hogy másokat is megszólítsunk a remény üzenetével. Hiszen Jézus feltámadása reményt is ad. Ebben a reményben kísérjük el szeretteinket a temető csendjébe. Előtte azonban itt a földi lét, minden viszontagságával együtt, amely Krisztus halálának és feltámadásának erőterében a valódi szeretet helye lehet. A Feltámadott gyűjt össze bennünket vasárnapról vasárnapra; általunk is folytonosan megteremti Isten új népét. Akik őszinte szívvel keresik őt, és találkozni akarnak Vele Igéjében, a kenyértörésben és az Egyház közösségében, feltámadott jelenlétét és annak erejét is megtapasztalhatják és ez lesz legmélyebb boldogságuk. Engedjük ezért, hogy a húsvét titka megalapozza életünk minden mozzanatát, s megérintse szívünket. Ámen.
| Előző | Vissza a katekézisekhez | Vissza a főoldalra |